• COVID-19
• Publicationsclose
• Research softwareclose
• Other research productsclose
• 2013-2022close
• Open Access close
• HU close
• COVID-19 close

Limited data are available on breakthrough COVID-19 in patients with hematologic malignancy (HM) after anti–severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) vaccination. Adult patients with HM, ≥1 dose of anti-SARS-CoV-2 vaccine, and breakthrough COVID-19 between January 2021 and March 2022 were analyzed. A total of 1548 cases were included, mainly lymphoid malignancies (1181 cases, 76%). After viral sequencing in 753 cases (49%), the Omicron variant was prevalent (517, 68.7%). Most of the patients received ≤2 vaccine doses before COVID-19 (1419, 91%), mostly mRNA-based (1377, 89%). Overall, 906 patients (59%) received COVID-19-specific treatment. After 30-day follow-up from COVID-19 diagnosis, 143 patients (9%) died. The mortality rate in patients with the Omicron variant was 7.9%, comparable to other variants, with a significantly lower 30-day mortality rate than in the prevaccine era (31%). In the univariable analysis, older age (P < .001), active HM (P < .001), and severe and critical COVID-19 (P = .007 and P < .001, respectively) were associated with mortality. Conversely, patients receiving monoclonal antibodies, even for severe or critical COVID-19, had a lower mortality rate (P < .001). In the multivariable model, older age, active disease, critical COVID-19, and 2-3 comorbidities were correlated with a higher mortality, whereas monoclonal antibody administration, alone (P < .001) or combined with antivirals (P = .009), was protective. Although mortality is significantly lower than in the prevaccination era, breakthrough COVID-19 in HM is still associated with considerable mortality. Death rate was lower in patients who received monoclonal antibodies, alone or in combination with antivirals. EPICOVIDEHA has received funds from Optics COMMIT (COVID-19 Unmet Medical Needs and Associated Research Extension) COVID-19 RFP program by GILEAD Science, United States (Project 2020-8223).

In challenging times, home is frequently the primary basis of environmental self-regulation processes, individual and relational coping, and well-being. This study aimed to identify multiple types of security experiences at home during the first lockdown period of the COVID-19 pandemic. We used data from 757 Hungarian adults who completed the online, modified form of the Emotional Map of the Home Interview method in 2020 after the outbreak of the COVID-19 pandemic. Participants imagined their homes, chose the place of security in their homes and rated their personal experiences (i.e., experiences of agency, communion, self-recovery, and distress) related to these places. Latent profile analysis of personal experiences revealed four types of relational-environmental self-regulation in secure places: “security in active self-recovery,” “security in detachment,” “security in doing and feeling good enough,” and “security in stress and compensation.” Profile membership was predicted by age, gender, and indices of psychological support and well-being. Results suggest that finding psychological security in the home is a multifaceted phenomenon that may be partly affected by the perception of the broader social-ecological context. Identifying subpopulations vulnerable to the challenges of the pandemic may help researchers and practitioners provide better support in times of local and global crises.

The outbreak of the COVID-19 pandemic has impacted many professions with short-, medium-, and long-term consequences. Hence, this study examined the mediating role of sense of coherence (SOC) and resilience in the relation to COVID-19 stress and teachers’ well-being (TWB). It recruited 836 teachers from Ethiopia’s higher-education institutions, of which 630 (75.4%) were men and 206 (24.6%) were women, with a mean age of 32.81 years and a standard deviation of 6.42. Findings showed that COVID-19 stress negatively predicted SOC, resilience, and TWB and that SOC and resilience positively predicted TWB. It was concluded that SOC and resilience, both together and separately, mediated the relation between COVID-19 stress and TWB. These results were discussed alongside relevant literature, and the study is found to be valuable for practitioners and researchers who seek to improve well-being using SOC and resilience as resources across teaching professions.

Abstract Background From 2010 to 2019, suicide mortality fell steadily and substantially in Hungary: the declining trend remained stable, and the suicide rate decreased by more than one-third which was remarkable even from an international perspective. However, despite the declining trend, regional inequalities have always characterised the distribution of suicide mortality in Hungary. Following these favourable trends, COVID-19 appeared in Hungary on the 4th of March 2020 which might lead to an increase in suicides. We aimed to investigate this hypothesis in Hungary by gender, age, educational attainment, and region, as well. Methods To test whether the pandemic changed the declining trend of Hungarian suicide rates, the observed number of suicides during March–December 2020 (pre-vaccination period) was compared with the expected numbers (without the appearance of COVID-19). An interrupted time-series analysis was conducted by negative binomial regression using monthly data from January 2010 to February 2020 (pre-pandemic period). Results Suicide mortality increased significantly compared to the trend during the pre-pandemic period: overall (by 16.7%), among males (18.5%), in the age group 35–49 years (32.8%), and among vocational school graduates (26.1%). Additionally, significant growths in suicide rates were detected in the two regions (Central Hungary and Central Transdanubia) with the lowest COVID mortality rates (by 27.3% and 22.2%, respectively). Conclusions Our study revealed reversed trend in suicide mortality during the pre-vaccination period compared to the pre-pandemic period in Hungary. There were significant differences in the pattern of suicide rates by gender, age group, educational attainment, and region during the pre-vaccination period in Hungary, which might be attributed to the socio-economic effects of the COVID-19 pandemic. These findings could prove useful in preventive strategies as the identification of groups at higher risk may be important for suicide prevention; however, further investigations are needed to explore the reasons.

A kutatási eredményeim alapján jól látható, hogy a turisztikai célú nyaralás-foglalás és -megvalósítás menedzselése a fogyasztó és a szolgáltató részéről komoly kihívást jelent, amire a pandémia jelensége még rá is erősített. A kockázatészlelésnek három dimenziójával foglalkoztam: a nyaralás-vásárláshoz kapcsolódó észlelt kockázatok, az online térhez kapcsolódó észlelt kockázatok, valamint a COVID-19 pandémia jelentette észlelt kockázatok. Ezek hatásait és jelentőségét mértem az utazási szándékra. Emellett, a kutatásom másik területe volt elemezni a vásárlók kockázatcsökkentési stratégiáit, eszközeit a nyaralás lefoglalása során. Így megérthettem az észlelt kockázatok és a kockázatcsökkentési stratégiák faktorainak a teljes utazásfoglalási folyamatban játszott szerepét. Végezetül az egyéni jellemzők figyelembevételével a kockázatvállalási szándék és az úti cél kiválasztásának hatásait is vizsgáltam a teljes folyamatban. A kutatásom során összesen öt fő célt emeltem ki, melyeket öt kutatási kérdéssel vizsgáltam. A kérdéseimre a válaszokat kvalitatív és kvantitatív jellegű adatgyűjtéssel és -elemzéssel adtam meg. A kvalitatív kutatás eredményei alapján a legrészletesebben a kutatás alapvető fókuszát jelentő kockázatészlelés és kockázatcsökkentés dimenzióit lehetett feltárni. Emellett egy harmadik fő dimenzió a kockázatvállalási szándék, szintén elég részletesen kerülhetett bemutatásra. rajtuk kívül még három további dimenzió jelent meg. Ezek alternatívabb kérdéskört fedtek le, de ezekben rejlik a kvalitatív kutatás igazi hozzáadott értéke és ezen dimenziók segítenek megérteni a teljes nyaralás-vásárlási és -megvalósítási folyamatot a kockázatészlelés és a kockázatcsökkentés szemszögéből. A három további dimenzió a kockázatészlelést növelő elemek dimenziója, a helyszín kiválasztásának dimenziója és a kockázatészlelés utazási élményt csökkentő hatásának dimenziója. A kockázatcsökkentés dimenzióját lehetett a leginkább megtalálni és jól felismerhetően elemezni a kutatás során. Ebből sok helyen közvetlenül, de sokszor közvetetten sikerült feltárni a kockázatészlelések területeit is. A két fő dimenzió (kockázatészlelés és kockázatcsökkentés) kapcsolatából (és a rájuk ható – olykor zavaró – külső és belső hajtóerőkkel együtt) alakult ki a legfontosabb terület, a biztonságérzet megteremtésének kérdése, amely kialakításáért mindent alárendeltek az alanyok. A kockázatvállalási szándék pedig úgy tűnik, hogy a biztonságérzet megteremtésén keresztül minden vizsgált területtel összefüggésben áll. A megkérdezettek fő célja a biztonságos, nyugodt és önfeledt nyári pihenés volt. Az utazási szándék inkább a helyszín kiválasztásában játszott szerepet, aminek mértékében voltak eltérések az alanyok között. Emellett részben megfigyelhető volt egy általános utazási szándék is, amely általánosan pozitív volt mindenkinél. Látható volt az is, hogy a bizalom témája az általános kockázatcsökkentéstől többnyire különálló, de összességében végig egy kockázat csökkentő szerepben jelen volt minden altémában. Továbbá felleltem három további, a kutatás mélységeire még jobban rámutató területet is. Ezek bemutatásával a következő bekezdésben foglalkozom. Úgy tűnik, hogy ha az utazás előtti biztonságérzet nem került kellően megalapozásra az könnyen vezethetett stresszhez vagy éppen ellenkezőleg a kockázatok (akár tudatos) nem észleléséhez, így rontva vagy javítva a nyugodt önfeledt pihenés élményét. Azonban, ha az utazás közben sérült a biztonságérzet (váratlan esemény, kockázatészlelés), akkor az szintén rontotta az átélt kikapcsolódás élményét. A kockázatészleléshez szorosan nem kapcsolódó elemek (nyüzsgés hiánya) esetenként hiányérzetet okozhattak az összkép tekintetében az alanyoknál. A kvantitatív kutatás során a legtöbb hipotézist el tudtam fogadni. A kockázatészleléssel kapcsolatos összefüggések esetén a felállított hipotézisek főleg a szakirodalmi eredményeken alapultak. Azonban a kockázatcsökkentő stratégiák korábban még nem kerültek vizsgálatra külön faktorként, első- és másodrendű dimenzióban a szakirodalomban, így az ide vonatkozó hipotézisek előkészítése során a releváns szakirodalmi eredmények mellett a kvalitatív kutatás eredményeit vettem számításba. A közvetlen eredmények vizsgálatakor három fő eredményt érdemes kiemelni. Az egyik, hogy a tematikusabb kockázatészlelés típusok (online tér és a COVID-19 pandémia) hozzájárulnak a nyaralás-vásárlással kapcsolatos észlelt kockázat növekedéséhez, 0,386 és 0,433 koefficiens értékekkel. A másik kiemelendő eredmény, hogy a kockázatcsökkentő stratégiák inkább a jobban tematikus kockázatészlelés típusokat (online tér és a COVID-19 pandémia) határozták meg, -0,689 és -0,403 koefficiensekkel. A közvetlen hatások harmadik fő eredménye volt azon kockázatcsökkentő eszközök vizsgálata, amelyek kvázi kívülről befolyásolták a kockázatcsökkentő stratégia használatát. Ekkor azt az eredményt kaptam, hogy az információgyűjtés és a bizalom a környezetben növeli a kockázatcsökkentő stratégiák használatát, míg az EWOM használata csökkenti. Mindez összefügghet azzal, hogy az előbbi két elem használata során az alanyok szükségét érezték további kockázatcsökkentő elemek használatának, amelynek oka lehet az adott két eszköz nem elégséges kockázatcsökkentő hatása, illetve a felkészültség fokozása. Az EWOM csökkentő hatása a további kockázatcsökkentő stratégiára azt feltételezi, hogy elégséges volt ezen eszköz használata a kockázat csökkentéséhez vagy csak rontott a helyzeten ez az eszköz. Ekkor három esetben kaptam teljesen mediált hatást, melyből kettő a bizalom a környezetben elnevezésű faktorhoz kapcsolódott a nyaralás-vásárlással kapcsolatos észlelt kockázat viszonylatában, illetve az online térben észlelt kockázathoz kapcsolódóan, mindkétszer a kockázatcsökkentésen keresztül. A harmadik teljesen mediáló hatásra, ami a kockázatészlelés dimenziójához kapcsolódott. Mégpedig úgy, hogy a COVID-19 pandémia jelentette kockázatészlelés csak a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatán keresztül hatott szignifikánsan az utazási szándékra, közvetlenül nem. A kockázatcsökkentő stratégiák faktorának vizsgálata érdemel még egy külön összegzést. A faktor éppen nem hat szignifikánsan a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatára, de a másik két tematikus kockázatészlelésre jelentős hatással bír. Ennek következtében célszerűnek találtam megnézni a mediáló hatásokat a két tematikus kockázatészlelésen keresztül a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatára vonatkozóan. Ekkor már a direkt hatás éppen szignifikánssá vált, de az indirekt hatás, különösen az online tér észlelt kockázatán keresztül jelentősebbé vált (-0,280). Így részlegesen mediált hatásokról beszélhetünk ezen esetekben. Az eredmény tovább erősíti a modell azon eredményét, hogy a központi kockázatészlelés a nyaralás-vásárlás észlelt kockázata, de erre jelentős hatást gyakorolnak a konkrétabb, tematikus kockázatészlelés típusok, illetve a kockázatcsökkentési stratégiák is inkább ezen faktorokon keresztül tudják csökkenteni a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatát, mintsem közvetlenül. Zárásként pedig a kockázatcsökkentő stratégiák mediált hatása részleges az utazási szándékra vonatkozóan, ráadásul úgy tűnik, hogy inkább közvetlen hatása van az utazási szándékra, mintsem közvetett. Néztem egy folytonos változó (kockázatvállalási szándék) és egy kategorikus változó (úti cél iránya belföld vagy külföld volt) moderáló hatását is. Ekkor azonban nem találtam szignifikáns eltéréseket a hatásokat vizsgálva. Összefoglalva, a kutatásomból is látszik, hogy a fogyasztókat is érdemes szegmentálni, mert, némileg az úti cél, de a kockázatvállalási és -észlelési szintek alapján is eltérő hozzáállású utazók jelennek meg a turizmusban. Ha pedig sikerült szegmentálni az utazói kört, majd a különböző célcsoportokat eltérő vagy ugyanolyan pozicionálással elérni, akkor az eredményesség tovább fokozható, ezen biztosítékok díjainak megtérülésével együtt. Ehhez azonban szükséges a fogyasztók megismerése, majd az általam felsorolt eszközökkel történő irányítása és támogatása. A pontos gyakorlati megvalósítások előtt érdemes kutatásokat végezni a fogyasztókról, illetve a versenykörnyezetről egyaránt.

AbstractMultisystem inflammatory syndrome in children (MIS-C) is a rare, life-threatening complication of severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) infection. MIS-C develops with high fever, marked inflammation and shock-like picture several weeks after exposure to, or mild infection with SARS-CoV-2. Deep immune profiling identified activated macrophages, neutrophils, B-plasmablasts and CD8 + T cells as key determinants of pathogenesis together with multiple inflammatory markers. The disease rapidly responds to intravenous immunoglobulin (IVIG) treatment with clear changes of immune features. Here we present the results of a comprehensive analysis of the complement system in the context of MIS-C activity and describe characteristic changes during IVIG treatment. We show that activation markers of the classical, alternative and terminal pathways are highly elevated, that the activation is largely independent of anti-SARS-CoV-2 humoral immune response, but is strongly associated with markers of macrophage activation. Decrease of complement activation is closely associated with rapid improvement of MIS-C after IVIG treatment.

Bevezetés: A COVID–19-pandémia jelentősen befolyásolta az endoszkópos laboratóriumok működését. Az endoszkópos vizsgálatok nagy vírusátviteli rizikójúnak számítanak. Célkitűzés: A koronavírus-járványnak a magyarországi endoszkópos laborok működésére kifejtett hatásának és az endoszkópos személyzet SARS-CoV-2-fertőzésben való érintettségének felmérése a 2020-as évben. Módszerek: Országos szintű, keresztmetszeti, kérdőíves tanulmányunk során magyarországi endoszkópos laboratóriumok vezetőit kerestük meg online formában. Vizsgáltuk a 2020-ban elvégzett felső és alsó tápcsatornai endoszkópiák számát a 2019-es referenciaévhez viszonyítva (átlag [95%-os konfidenciaintervallum]), továbbá a SARS-CoV-2-fertőzéssel érintett dolgozók számát és fertőződésük potenciális forrását. Eredmények: A megkeresett intézmények 30%-ából érkeztek válaszok (33/111). A referenciaévhez képest sem a felső (1593 [743–1514] vs. 1129 [1020–2166], p = 0,053), sem az alsó tápcsatornai endoszkópos vizsgálatok száma (1181 [823–1538] vs. 871 [591–1150], p = 0,072) nem csökkent, bár a vírushullámoknak megfelelően mindkét vizsgálattípus esetén 80%-ot meghaladó vizsgálatszám-csökkenést tapasztaltunk. Dedikáltan fertőző betegek vizsgálatára kialakított helyiség az intézetek 12%-ában állt rendelkezésre. A védőfelszerelések az első és a második hullám alatt 70%-ban, illetve 82%-ban voltak mennyiségileg és minőségileg megfelelőek. A vizsgálat előtt fertőzöttségirizikó-stratifikáció az intézetek 85%-ában, míg PCR-vizsgálat csupán 42%-ukban történt minden esetben. Az első és második járványhullám alatt a dolgozói létszám az orvosoknál 33%-kal, illetve 26%-kal, az asszisztenseknél 19%-kal, illetve 21%-kal csökkent, elsősorban életkori korlátozás, COVID-ellátásba való áthelyezés miatt. Az asszisztensek 32%-a, az orvosok 41%-a esett át COVID-fertőzésen, 16%-ban, illetve 18%-ban nem megfelelő védőfelszerelés-használattal összefüggésben. Következtetés: A járványhullámok alatti restrikciók feloldását követően a vizsgálati terhelés emelkedik. A SARS-CoV-2-vakcinák elérhetősége előtt az endoszkópos laborok dolgozóit érintő COVID-fertőzések 15%-a nem megfelelő védőfelszerelés-használattal volt összefüggésbe hozható. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1814–1822.

Background: The outcome of patients with simultaneous diagnosis of haematological malignancies (HM) and COVID-19 is unknown and there are no specific treatment guidelines. Methods: We describe the clinical features and outcome of a cohort of 450 patients with simultaneous diagnosis of HM and COVID-19 registered in the EPICOVIDEHA registry between March 2020 to February 2022. Results: Acute leukaemia and lymphoma were the most frequent HM (35.8% and 35.1%, respectively). Overall, 343 (76.2%) patients received treatment for HM, which was delayed for longer than one month since diagnosis in 57 (16.6%). An overall response rate was observed in 140 (40.8%) patients after the first line of treatment. After a median follow-up of 35 days, overall mortality was 177/450 (39.3%); 30-day mortality was significantly higher in patients not receiving HM treatment (42.1%) than in those receiving treatment (27.4%, p = 0.004), either before and/or after COVID-19, or compared to patients receiving HM treatment at least after COVID-19 (15.2%, p 500/mcl at COVID-19 onset was protective. Conclusions: HM treatment should be delivered as soon as possible for patients with simultaneous diagnosis of COVID-19 and HM requiring immediate therapy. ispartof: CANCERS vol:14 issue:22 ispartof: location:Switzerland status: published

Self-medication (SM) is characterized by the procurement and use of medicines by bypassing primary healthcare services and without consulting a physician, usually to manage acute symptoms of self-diagnosed illnesses. Due to the limited availability of primary healthcare services and the anxiety associated with the COVID-19 pandemic, the compulsion to SM by the public has increased considerably. The study aimed to assess the characteristics, practices, and associated factors of SM by the public during the COVID-19 pandemic in Sargodha, Pakistan. χ2-tests and univariable analyses were conducted to explore the identification of characteristics and the potential contributing factors for SM during COVID-19, while multivariable logistic regression models were run to study the effect of variables that maintained a significant association. The study was performed during July–September 2021, with n = 460 questionnaires returned overall (response rate: 99.5%). The majority of respondents were males (58.7%, n = 270) who live in the periphery of the town (63.9%, n = 294), and most of the respondents belonged to the age group of 18–28 years (73.3%, n = 339). A large number, 46.1% (n = 212), of the participants were tested for COVID-19 during the pandemic, and among them, 34.3% (n = 158) practiced SM during the pandemic; the most common source of obtaining medicines was requesting them directly from a pharmacy (25.0%; n = 127). The chances of practicing SM for medical health professionals were 1.482 (p-value = 0.046) times greater than for non-medical health personnel. The likelihood of practicing SM in participants whose COVID-19 test was positive was 7.688 (p-value < 0.001) times more than who did not test for COVID-19. Allopathic medicines, acetaminophen (23.6%), azithromycin (14,9%), and cough syrups (13%), and over the counter (OTC) pharmaceuticals, vitamin oral supplements, such as Vitamin C (39.1%), folic acid (23.5%), and calcium (22.6%), were the most commonly consumed medicines and supplements, respectively; being a healthcare professional or having a COVID-test prior showed a significant association with the usage of Vitamin C (p < 0.05 in all cases). Respondents who mentioned unavailability of the physician and difficulty in travelling/reaching healthcare professionals were found 2.062-times (p-value = 0.004) and 1.862-times (p-value = 0.021) more likely to practice SM, respectively; SM due to fear of COVID was more common in individuals who had received COVID-tests prior (p = 0.004). Practices of SM were observed at alarming levels among our participants. Consciousness and understanding about the possible adverse effects of SM must be established and validated on a continuous level; in addition, on a commercial level, collaboration from pharmacists not to sell products (especially prescription-only medicines) without a certified prescription must be developed and implemented.

The purpose of the thesis is to analyze how the automotive manufacturing companies being active in Hungary operate in global value chains, with a particular focus on suppliers. Although the topic of GVC is widespread and discussed in international literature, there is a gap in relation to the Hungarian automotive manufacturing industry, especially in the current situation when the COVID-19 pandemic affects the operation of the multinational enterprises. The main identified research question is the following: What is the value creation of the automotive manufacturing industry in Hungary within global value chain? The research process started with a comprehensive literature review and theoretical background analysis about the GVC concept (including the introduction of ‘Smile-curve’) and FDI investment in Central and Eastern Europe (including the characterization of near-shoring activities) and continued with conducting a sample survey and semi-structured interviews with the key car parts suppliers. Executive board, managerial level and engineers were the target persons both for the survey and for interviews. Based on the literature review, I formulated two hypotheses: 1. The theory of ‘Smile curve’ is also valid in case of the Hungarian automotive manufacturing industry, typically low value-added production processes take place in the country. 2. In addition to the central location, the cheap and skilled Hungarian labour was the most important factor in the near-shoring activities of multinational companies expanding to Hungary. In order to be able to accept or reject the first hypothesis about the relevance of the so called ‘Smile curve’ in the Hungarian automotive manufacturing industry, to define position of the automotive manufacturer companies being active in Hungary in the global automotive manufacturing value chain and to create an in-depth understanding about investment incentives of the Western European firms in the country, I prepared an online survey. To test my second hypothesis about the reasons of near-shoring activity in Hungary, I conducted 3 interviews with industry experts from TIER 1 companies of different size. The targeted automotive parts manufacturers are all suppliers of the 5 OEMs present in Hungary (Audi, BMW, Mercedes, Opel and Suzuki) among others. The new results of the doctoral dissertation are the following: I can reject the first hypothesis about the relevance of ‘Smile curve’ in the Hungarian automotive manufacturing industry, because beside manufacturing activities with low added value typically, also research and development activities take place at bigger multinational companies with higher added value. I can accept the second hypothesis about near-shoring in Hungary, because beside the ‘proximity to export markets’, the cheap but skilled labour was decisive when multinationals decided to invest in the country. The ‘positive support system’, ‘favourable tax conditions’, ‘government policy’ and ‘proximity to HQ’ were aspects that companies used, but they are rather neutral factors. The ‘good infrastructure’ is not so good in the real life and the ‘cheap raw material’ is not cheap, because firms have to deal with world market prices, thus, these were not attractive to investors. Further results about the business operations of the analyzed supplier companies: The purchasing decisions for the Hungarian production happens locally decisively, either independently or with involving the headquarter. The manufactured products are typically drive chains, body parts and electric sensors and the proportion of products designated by OEMs is rather high. Western Europe is the biggest export market of the companies analysed, followed by China, North-America and the Central Eastern European region. Relocation processes are not characteristic of the firms. If so, only from other country to Hungary and it is also determined by OEMs providing new opportunities for them. In some cases, wage costs and logistics also play a role in the relocation process. Electromobility and autonomous driving are the most affecting trends in the automotive manufacturing industry. The semiconductor shortage as a serious downside risk is also the result of the pandemic. The effects of COVID-19 are becoming less pronounced today, but the semiconductor crisis is continuing. Favourable tax conditions and higher value added are the success criteria that will help the Hungarian automotive manufacturing industry to remain competitive in the future. Professional trainings, more support for SMEs and favourable legal conditions are also important aspects. Today, the CEE region, including Hungary is a net exporter of knowledge-intensive goods. To improve its global competitiveness and to be able to move into higher-value-added goods and services, the region should invest more in R&D, infrastructure, education and collaboration between companies and universities. The key players in the automotive part manufacturing has realized that value added is a very important factor in the success of an industry and it can be increased due to investment in research and development and innovation. As revealed by the research, they have already established R&D centers and joint projects with universities (e.g. departments), so companies are well on their way to producing higher added value.