• COVID-19
• Publicationsclose
• Research softwareclose
• Other research productsclose
• HU close
• COVID-19 close

Összefoglaló. A tüdő a benne lévő légutak és a légzőhám felületének kiterjedtsége, valamint a folyamatos napi gázcsere mennyisége miatt az emlősszervezetnek a környezeti antigének számára legnagyobb mértékben kitett közvetlen behatolási kapuja. A különböző antigénekkel szemben számos fizikai-mechanikai tisztulási folyamat, valamint helyi és szisztémás immunológiai védelmi mechanizmus együttesen biztosítja a légutak átjárhatóságát és a megfelelő gázcseréhez a légzőhám és a tüdő interstitialis összetevőinek szöveti integritását. A tüdő – veleszületett és adaptív immunológiai – védelmét ellátó molekuláris és sejtes résztvevőkre, ezáltal a légutak alapvető életfontosságú működésének biztosítására vonatkozó ismereteink az utóbbi időben számos új megfigyeléssel bővültek, melyek felvetik a tüdő immunológiai szerveződésének egyedi szerkezeti és funkcionális specializációját. A jelen összefoglaló célja ezeknek az új eredményeknek a bemutatása, ezen keresztül a tüdőben zajló sokrétű immunológiai folyamatok főbb jellemzőinek és a bennük részt vevő sejtes és molekuláris összetevőknek az áttekintése. Ezek részletesebb megismerése elősegítheti a légúti (köztük a SARS-CoV-2 általi) fertőzések után fellépő, helyi és szisztémás immunpatológiai események pontosabb megértését és a lehetséges terápiás eljárások kritikai értelmezését. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1147–1155. Summary. Due to the size of the surface area of airways and respiratory epithelium combined with the daily amount of continuous gas exchange, in mammalians the lung represents the most exposed organ serving as immediate entry port for airborne antigens. Together with several physicochemical clearance processes, both local and systemic immunological defense mechanisms ensure the passage of airways and the tissue integrity of respiratory epithelium and pulmonary interstitium necessary for the maintenance of gas exchange. Several recent observations concerning the molecular and cellular constituents of the pulmonary immunological defense have substantially broadened our knowledge of the maintenance of the vital functionality of airways, raising the unique specialization of the organization of pulmonary immune compartment. The purpose of the present review is to highlight the main findings on the complexity of pulmonary immunity, including the overview of the main characteristics of its cellular and molecular participants. Unrevealing these mechanisms may promote our understanding the local and systemic immunopathological processes occurring after airway infections (including SARS-CoV-2) and the critical assessment of potential therapeutic interventions. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1147–1155.

Absztrakt: 2019 decemberében új koronavírus okozta járvány ütötte fel a fejét a kínai Wuhanban. Az azonosított kórokozó egy új koronavírus, melyet „severe acute respiratory syndrome coronavirus 2”-nek, azaz SARS-CoV-2-nek neveztek el, az általa kiváltott légzési tünetegyüttes pedig a „coronavirus disease 2019”, azaz COVID–19 nevet kapta. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járványt 2020 márciusában pandémiává minősítette. Áttekintettük a jelenleg elérhető nemzetközi irodalmat a COVID–19-járvány vonatkozásában. Írásunkban az új koronavírus diagnosztikájára és prognosztikájára vonatkozó releváns információkat összegezzük. Részletezzük a klinikai gyanú felvetéséhez szükséges anamnesztikus tényezőket és kezdeti vizsgálati eredményeket, a mikrobiológiai mintavétel módját, a molekuláris diagnosztikai tesztre – az arany standardnak minősülő ’real-time’ reverztranszkriptáz polimeráz-láncreakcióra (RT-PCR) – vonatkozó alapvető információkat, különös tekintettel a diagnosztikus tesztelést érintő, jelenleg érvényben lévő népegészségügyi szabályozásra. Hangsúlyt fektetünk továbbá a nagy rizikójú betegek paramétereire és felismerésük módjára. A COVID–19-pandémia Magyarországon is jelentős járványügyi és egészségügyi következményekkel járhat. A járvány lassítására irányuló epidemiológiai intézkedéseken túl a már fertőzött személyek időbeli felismerése és megfelelő kórházi ellátása mortalitási szempontból is kulcskérdés. A kritikus állapotú betegek esélyeit csak magas minőségű, körültekintő intenzív terápiás ellátással lehet javítani, s hogy a legjobbat tudjuk nyújtani, hasznos, ha felhasználjuk a már endémiás országokban dolgozó orvoskollégák tapasztalatait. Orv Hetil. 2020; 160(17): 667–671.

Absztrakt: A WHO által 2020. március 11-én hivatalosan is pandémiának nyilvánított COVID–19-járvány ismét felhívja a figyelmet a telemedicina lehetőségeire. Az új koronavírus-fertőzés megfékezése érdekében, az ellátórendszer működtetése során, a fertőződés kockázatának maximális csökkentése mellett új utakat, módszereket, platformokat kell találnunk. Célunk, hogy szakirodalmi összegzéssel és gyakorlati szempontú útmutatók révén, valamint a hazai telefogászat különleges példáján keresztül bemutassuk, milyen kísérletek történtek a COVID–19-járvány kapcsán a telemedicinának az ellátásba való bevonására mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ellátórendszerek különböző szintjein. Mind a nemzetközi, mind a hazai adatok azt mutatják, hogy a telemedicina kiemelt szerepű lehet a triázs folyamatában, a fertőzöttek korai kiemelésében, diagnosztizálásában, ellátásában, betegútjának menedzselésében úgy, hogy a szakszemélyzet nem érintkezik a potenciálisan fertőzött páciensekkel. Ugyancsak fontos szerepe van a gondozott, krónikus betegséggel élő páciensek állapotának távoli monitorozásában, ellátásában és a veszélyeztetett egészségügyi dolgozói csoport ellátásba való visszakapcsolásában. A potenciális előnyök mellett nem szabad megfeledkeznünk a telemedicinális ellátás korlátairól, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy széles hozzáférhetősége miatt a veszélyhelyzet kapcsán kellő rugalmasságot adhat mind az alapellátás, mind a szakellátás számára. Éppen ezért mielőbb szükséges a hazai szakmai irányelveket, a jogi és a finanszírozási lehetőségeket e területen hosszú távon fenntartható módon is meghatározni.* Orv Hetil. 2020; 161(24): 983–992. *Megjegyzés: A jelen cikk írását 2020. április 30-án zártuk le. A COVID–19-pandémia és az ezzel kapcsolatos kutatások, vizsgálatok dinamikusan változnak azóta is.

This paper attempts to analyze impacts of the COVID-19 and associated lockdowns on the Ukrainian and Hungarian energy sectors, focusing on changes in electricity consumption patterns, share of renewables in energy balance, and readiness of the national power systems in the face of future possible global health crises. Specifically, this work draws parallels between electricity usage, national quarantine restrictions and changes in economical, business, social, and industrial activities. The challenges of rising installed capacity and generating potential of alternative energy sources are discussed with regards to reduced energy demands during the pandemic. The results of this study can be of potential interest for policymakers, regional transmission organizations and stakeholders to prepare for similar situations in future.

According to the recent data presented by Central-European HCV experts, the estimated prevalence of HCV is between 0.2% and 1.7% in certain countries in this region. There are no financial limitations to access to treatment in most countries. Patients in these countries have access to at least one pangenotypic regimen. The most common barriers to the elimination of HCV in Central Europe are a lack of established national screening programmes and limited political commitment to the elimination of HCV. Covid-19 has significantly affected the number of patients who have been diagnosed and treated, thus, delaying the potential elimination of HCV. These data suggest that the elimination of HCV elimination projected by WHO before 2030 will not be possible in the Central Europe.

AbstractMany countries have implemented strict social distancing measures in the hope of reducing transmission of SARS-CoV-2 but the effectiveness of these measures is determined by the willingness of populations to comply with restrictions. Consequently, a system of monitoring population movement using existing data sources can inform those making decisions about policy responses to the COVID-19 pandemic.We describe a collaboration with all 3 major domestic telecommunication companies in Hungary to use aggregated anonymous mobile phone usage data to calculate two indices for assessing the effect of movement restrictions: a “mobility-index” and a “stay-at-home (or resting) index”. The strengths and weaknesses of this approach are compared with the smartphone-based, COVID-19 Community Mobility Reports from Google.Data generated by mobile phones have long been identified as a potential means to analyse mass population movement, but its operationalisation raises several technical questions, such as making sense of Call Detail Records, collation of data from different mobile network providers, and personal data protection concerns. The method described here addresses these issues and offers an effective and inexpensive tool to monitor the impact of social distancing measures, achieving high levels of accuracy and resolution. Especially in populations where uptake of smartphones is modest, this method has certain advantages over app-based solutions, with greater population coverage, but it is not an alternative to smartphone-based solutions used for contact tracing and quarantine monitoring. We believe that this method can easily be adapted by other countries.

Összefoglaló. Az elmúlt hónapokban életünket alapvetően megváltoztatta a COVID–19-pandémia, melynek egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásai egyelőre szinte felbecsülhetetlenek. A vírusfertőzés akut következményei mellett egyre több adat bizonyítja a teljes népességre kifejtett hatásait: a pszichológiai distressz, a depressziós és szorongásos tünetek, valamint az addiktív viselkedésformák gyakoriságának növekedését. Az is nagyon fontos kérdés, hogy a globális válsághelyzet hogyan befolyásolja az öngyilkossági arányszámokat. Írásomban az elmúlt időszak legjelentősebb pszichiátriai szakirodalma alapján foglalom össze a vírusfertőzés akut és krónikus hatásait, valamint a járványhelyzet általános és specifikus pszichológiai-pszichopatológiai következményeit, kiemelt figyelmet fordítva a suicidiumrizikóra és a leginkább veszélyeztetett csoportokra. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a pandémia következtében kialakuló mentális gondok és a suicid viselkedés egyre fontosabb népegészségügyi problémává válnak. Bár napjainkban még a vírusfertőzöttek gyógyítása és a fertőzés terjedésének lassítása a legfontosabb cél, mindannyiunknak fel kell készülnünk a járvány hosszú távú következményeire. A pandémia várható negatív mentálhigiénés hatásainak megelőzésére és enyhítésére általános és specifikus módszerek kidolgozása és alkalmazása szükséges. Ebben az egészségügyi, mentálhigiénés és közösségi ellátórendszerek mellett szerepet kell vállalniuk a politikai és gazdasági döntéshozóknak, a társadalmi szervezeteknek és a média munkatársainak is. Hatékony együttműködésük kulcsfontosságú az egyéni, közösségi és társadalmi szinten is alkalmazható prevenciós stratégiák megvalósításában, hiszen csak így válik lehetővé a súlyosabb mentálhigiénés problémák járványszerű elterjedésének, a „pszichodémiának” a megelőzése. Orv Hetil. 2021; 162(10): 366–374. Summary. In recent months, our lives have been fundamentally changed by the COVID-19 pandemic, the health, economic, and social impacts of which are almost invaluable for the time being. In addition to the acute consequences of viral infection, more and more data are proving its effects on the entire population: an increase in the incidence of psychological distress, depressive and anxiety symptoms, and addictive behaviours. It is also a very important question, how the global crisis is affecting suicide rates. In my paper, I summarize the acute and chronic effects of viral infection and the general and specific psychological-psychopathological consequences of the epidemic based on the most significant psychiatric literature of the recent period, paying special attention to suicidal risk and the most vulnerable groups. Studies suggest that mental troubles and suicidal behaviour resulting from a pandemic are becoming an increasingly important public health problem. Although the treatment of viral infections and slowing the spread of the infection are still the most important goals today, we all need to be prepared for the long-term consequences of the epidemic. In order to prevent and mitigate the expected negative mental health effects of a pandemic, it is necessary to develop and apply general and specific methods. In addition to health care, mental health and community care systems, political and economic decision-makers, civil society organizations and the media must also play a role. Their effective cooperation is key to the implementation of prevention strategies that can be applied at the individual, community and social levels, as this is the only way to prevent the epidemic spread of more serious mental health problems, the “psychodemia”. Orv Hetil. 2021; 162(10): 366–374.

Objective Dibenzylbutyrolactone lignans represent a unique group of plant secondary metabolites with increasing significance in medicine. This review summarizes their structural characteristics and classification, as well as the biosynthesis starting in the chloroplast, and their supposed biological activity associated with plant defense mechanisms are also discussed. Over 85 natural dibenzylbutyrolactone lignans known to date and their corresponding plant sources are summarized herein for the first time, highlighting a taxon- and organ-specific accumulation of these compounds. Conclusion The isolation strategies, applied analytical methods and pharmacological activities of dibenzylbutyrolactone lignans are also thoroughly reviewed.

Abstract Several epidemiological models are being used around the world to project the number of infected individuals and the mortality rates of the COVID-19 outbreak. Advancing accurate prediction models is of utmost importance to take proper actions. Due to a high level of uncertainty or even lack of essential data, the standard epidemiological models have been challenged regarding the delivery of higher accuracy for long-term prediction. As an alternative to the susceptible-infected-resistant (SIR)-based models, this study proposes a hybrid machine learning approach to predict the COVID-19 and we exemplify its potential using data from Hungary. The hybrid machine learning methods of adaptive network-based fuzzy inference system (ANFIS) and multi-layered perceptron-imperialist competitive algorithm (MLP-ICA) are used to predict time series of infected individuals and mortality rate. The models predict that by late May, the outbreak and the total morality will drop substantially. The validation is performed for nine days with promising results, which confirms the model accuracy. It is expected that the model maintains its accuracy as long as no significant interruption occurs. Based on the results reported here, and due to the complex nature of the COVID-19 outbreak and variation in its behavior from nation-to-nation, this study suggests machine learning as an effective tool to model the outbreak. This paper provides an initial benchmarking to demonstrate the potential of machine learning for future research.

AbstractViruses can be found everywhere, they are part of the real life of humanity. Air travel is the youngest form of geographical movement, which has become an attainable reality for everyone at the expense of extraordinarily huge efforts and sacrifices. The two realities collided at the end of 2019 and then on 11 March 2020 via the declaration of COVID-19 to be a world pandemic changing the world as known. This paper introduces these two realities and researches their legal relations.Primarily, this paper seeks answers to the question whether pursuant to the Montreal Convention (1999) regulating the liability of the air carrier for damages an event or occurrence deriving from the disease or state of health of the passenger taking place during the operations of embarkation or disembarkation or on board the aircraft is deemed to be an accident. What extent of liability does the state of health of the passenger impose on the contracting parties pursuant to the rules of the Convention and according to legal practice?An answer is provided by unfolding the conceptual elements of accident via legal cases. This introduces the significance of the internal regulations of the air carrier; the situation of passengers in need of special care; examines the existence of medical certificates and deals with the responsibility of the crew for the treatment of acute situations deriving from the state of health of the passenger (heart attack, thrombosis, virus infection etc.)The answer is logical. Pursuant to the Convention, the event or occurrence deriving from the state of health of the passenger does not qualify as accident, consequently, the air carrier shall not liable. However, if in the facts of the concrete case a cause and effect relationship exists between the occurrence of the accident and the negligent conduct of the air carrier, the liability of the air carrier for damages can be established.The study introduces the system of conditions of the liability for damages in full detail, and the causal link producing an accident. The author makes recommendations for and outlines solutions in awareness that despite all real efforts, mankind has not learnt the lesson that the virus is in a winning position.